(=A sírásban is van valami gyönyörűség...) Megkönnyebülést ad.
És tényleg. Nem sírok. Sírtam eleget. Most a negatív érzésekkel kapcsolatban nem érzek semmit. Örülök, hogy vége. Vége az első évemnek a felsőoktatásban. Sikeresen zártam. Az átlagom közepes lett, rontottam az előző félévhez képest, de a tárgyak is nehezebbek lettek. Megdicsérem magam. Sikeresen vettem az első akadályokat. Nehezebb is lesz, ne örülj! És vége lett annak is. Rébuszokban írok, mert nem akarom, hogy kiderüljön. Azt hiszem vége. De nem vagyok biztos benne, lehet később visszatér. De most örülök, mert jobb így sokkal. Megkönnyebbültem. Felszabadultam. Itt a nyár. Feel the rain! Jeee -50 fokban nem lehet strandolni. Vagyis lehet csak a pneumonia garantált. A halál is. A halál mindig garantált. Csak nem mindegy mikor és hogyan. Vannak akik örökké élnek? Vannak akikre örökké emlékeznek? Mindenki elvész. Minden emlék. Minden. Halál. Vajon lepereg az élet mindenki szeme előtt? Szerintem csak gyorsan akarnak emlékezni mindenre. Mint amikor vizsga előtt akarod átnézni az 500 oldalt, amit nem tanultál meg. Halál előtt X másodpercbe akarsz belesűríteni Y évet. Lehetetlen. Én csak egy békés arcot akarok látni. Talán életem szerelméét. Talán a leendő gyerekemét. Talán vak leszek addigra és sötétet fogok látni. Talán levágja a fejem egy vasdarab és amit utoljára látok az egy vonat. Vagy fa. Vagy a csillagok. Vagy azt fogom utoljára látni, ahogy Anyu nyújtja felém a kezét. Vagyis ezt fogom hallucinálni. Lehet, hogy Apu fogja nyújtani felém a kezét, hogy ne menjek el, ne hagyjam itt. Lehet nem is fogok létezni addigra, mire meghalnék. Lehet Ti sem fogtok addigra lenni, hogy megsirassátok hiányom. Lehet amúgy sem siratnátok. Meghalhatnék észrevétlen és nem hiányoznék senkinek. Be kéne szívnom. Vagyis ki kéne próbálni. Mondjuk röhögni így is tudok. Csak most nincs kivel. Beszívni se lenne kivel. Ideiglenes egyedüllét. De csak pár hétig tart. Utána már lesz ki. Most nincs bennem gondolat. Táncolnék. Ugrálnék és megünnepelném, hogy vége. Ehelyett írok és olvasok és nézek ki a fejemből. És még a nyelvem is viszket. Sok szar.
"Hiszek a szóban, hiszek a vágyban, hiszek egy szebb világban;
Hiszek a nap, mint nap megélt, apró, szép csodákban;
Valami itt bent engem arra késztet mindent higyjek el;
Hogy miért van így, senki nem felel..."
Utolsó kommentek