"Azzal az aljas végigfekteti feleségét a kanapén, és kényszeríti, hogy szájába fogadja a g3cit, amellyel megtöltötte a fenekemet. Nem minden kajánság nélkül engedelmeskedtem a parancsnak, és nyomom ki magamból a zuhatagot, látván, hogy a bűn mily kegyetlenül megalázza az erényt; a szerencsétlen meg nyeli, azt hiszem, a férje meg is fojtotta volna, ha nem teszi."

"Végrehajtottuk, amit az öregasszony mondott, és bevallom, egészen zavarba hozott az erősítő hatása; a ballon dagadni kezdett, akkorára fújódott, hogy alig fért el szájamban; az is igaz, hogy leírhatatlan gyorsasággal zajlott le az előírt cselekménysor a szegény kéjencen. A lusta szerszám annyira felélénkül, hogy már azt hiszem, szétrobban, amikor Mondor hirelen fölemelkedik, int házvezetőjének, hogy készítsen elő mindent a végkifejlethez. Egyedül az én seggemnek jut a megtiszteltetés; az öregasszony beállít a szodómia igényelte testhelyzetbe, segít Mondornak, hogy bekerüljön a legédesebb gyönyörök templomába, de ezzel még nem volt vége. Befuccsoltam volna, ha Mondor mocskos fantáziája föl nem teszi a koronát az eksztázisra. Miközben engem köcsögölt; 1. a házvezetőnek rajta kellett ugyanezt végrehajtania egy éjtelen nagy műf*sszal; 2. az egyik lánynak elém kellett térdelnie, és hangos nyelvcsapásokkal kellett nyalnia a pöckömet meg a pinámat; 3. egy-egy szép ülepet kellett odatartani Mondor mindkét kezének; 4. végül a maradék két lánynak egyszerre kellett rászarnia a kéjenc homlokára, illetve bele a szájába, hogy utánuk a többiek is elvégezzék a feladaot, szart mindenki, még az öregasszony is; mindegyik kiverta a pöckömet, mindegyik farba túrta Mondort, aki ennyi kéjes csiklandozástól végre belespriccelte végbelembe siralmasan löttyedt bujaságát.

-Szép angyal - mondja Mondor, maga után vonva a hátsó szobájába, miután elbocsájtotta a többi lányt -, hátravan még egy utolsó szolgálat, amelytől legmennyeibb élveimet várom. Kövesse társnői példáját, szarjon bele a számba, egyszerre nyomva bele mennyei bélsarát és a g3cit, amellyel az imént megöntöztem.
- Természetesen, uram, készen állok - feleltem alázattal."

<Sade márki - Juliette története, avagy a bűn virágzása>