"A társaság a közmegegyezést elfogadva használja a bűn szót, ám kijelenti, hogy semmiféle cselekedetet nem minősít bűnnek.

[...]

1. A Társaságnak csak az lehet tagja, aki legalább huszonötezer livre jövedelmet igazol, amiből fedezhető a tízezer frankos tagdíj.
2. A Társaság, mint a művészetek pártolója, húsz művészt vagy irodalmárt foglalkoztat, évi szerény ezer livre honoráriumért, és fájlalja, hogy eszközök híján nem alkalmazhat még több alkotót, akiknek mindig is őszinte tisztelője marad.
2.A Társaság tagjai, mint egy nagy család, megosztják örömeiket és bánataikat, kölcsönösen segítik egymást különböző helyzetekben; ámde a Társaság tagjainak szigorúan tilos alamizsnálkodni, jótékonykodni, özvegyeket, árvákat, ínségeseket segíteni; a hasonló cselekedeteknek még a gyanúja is azonnali kizárást von maga után.
4. A Társaság harmincezer livre segélyalapot tart fent azon tagjainak, akikkel valamilyen szerencsétlenség történik.
5. A szavazással választott elnök egy hónapig tölti be tisztségét; hol az egyik nemből, hol a másikból választják, és tizenkét összejövetelen elnököl. Minden héten három összejövetelre kerül sor. Az elnök egyetlen feladata, hogy betartassa a Társsaág törvényeit, és biztosítsa a levelezést, amelyet az ő vezetésével egy állandó bizottság bonyolít le. Ennek a bizottságnak a tagja a kincstárnok és a Társaság két titkára; a titkárokat, az elnökhöz hasonlóan, havonta újraválasztják.
6. Minden ülés egy értekezéssel kezdődik, amelyeket a tagok valamelyikre ír; az értekezés szelleme minden esetben ellentétes az erkölcsökkel és a vallással; ha érdemes rá, a Társaság azonnal kinyomtatja és elhelyezi az irattárban.
7. A szórakozás óráiban a fivérek és nővérek meztelenek; fenntartás nélkül keverednek, és senki sem utasíthatja vissza társa örömszerző szándékát. A kiválasztottnak készségesen engedelmeskednie kell, ugyanis ezt a jogot ő is gyakorolhatja a következő percbne. Azt, aki megtagadja társaitól az örömet, kényszerítik az engedelmességre, majd kizárják.

[...]

12. A jelentkező nemtől függetlenül köteles letölteni az egyhónapos noviciátust; addig nem léphet be a szerájba, és más helyekre sem. Azoknak, akik közelednek hozzá, halálbüntetés terhe alatt engednie kell.
13. Férfiak esetében a felvételi korhatás negyven év, nőknél harmincöt, de akik a Társaságban vénülnek meg, maradhatnak életük fogytáig.

[...]

16. Szigorúan tilos a féltékenykedés, a veszekedés, a szerelmi perpatvar. Ez árt a szabadosságna, a klubban pedig kizárólag szabadosságok szabad űzni.

[...]

19. A Társaságon belül szabad lopni, de a gyilkosság csak a szerájokban engedélyezett.
20. A visszataszító nyomorékság kizáó ok. Ha fölvett tagokkal történik hasonló malőr, felkérik őket, hogy adják be a lemondásukat.
21. Azt a klubtagot, aki nemibetegséget kap, megkérik, hogy vonuljon vissza teljes felgyógyulásig, amit a ház orvosai igazolnak.

[...]

25. A titkok elárulóira halál vár; a Társaság, saját költségén, a világ végén is üldözi őket.
26. Szigorúan tilos beavatkozni a kormán ügyeibe. Szigorúan tilos politizálni. 
27. A Társaság tagjainak rendelkezésére áll két szeráj, amelyek az anyaház szárnyépületeiben találhatók. Az egyik szárnyban háromszáz, 7-25 év között fiú és fiatalaember, a másikban ugyanilyen számú, 5-21 év közötti lány lakik. A szerájban mindenki azt teszi, amit akar, kiélheti legvadabb szenvedélyeit is. A szerájok használata ingyene, kizárólag a gyilkosságokért kell fizetni, darabjáért száz tallért. [...] Mindkét szerájban négy hóhér, négy börtönőr, nyolc korbácsos, négy nyúzó, négy bábaasszony és négy kirurgus áll azon klubtagok rendelkezésére, akiknek élvezeteikhez szükségük lehet az említett személyek közreműködésére. [...]
28. Csak az vehető fel, aki esküvel fogadja, hogy teljesíti a nemére háruló feladatokat, és esküjét aláírásával is megerősíti."

"Egy negyvenéves ember felakasztatott a hajánál fogva a plafonra egy bájos, tizenöt ves lányt, és tűvel szurkálta. Egy második egy húszéves, rendkívüli szépség mellét és arcát korbácsolta. A harmadik a fél lábánál fogva akasztatta föl tizennyolc év körüli áldozatát. Nagyon mulatságos látvány volt ebben a helyzetben az a szép test, mert a vagina nagyon kitágult. A lator egy vasszögekkel kivert műf*szt dugdosott belé. Mikor meglátott minket, szólt Clairwilnek, hogy fogja meg a felakasztott lány lábát, hogy mégjobban kinyíljon a vaginája. Maga elé térdeltetett, megparancsolta, hogy fél kézzel a lőcsét vejem, a másikkal a seggét ingereljem. Néhány perc alatt mindkettőnjket elborított az áldozat vére. A negyedik, egy hatvanéves, vén bíró, vasrostélyra láncoltatott egy bűbájos, tizenkét éves lánykát, hol bedugott a rostély alá egy parázstartó serpenyőt, hol kihúzta, részletekben pirítva meg a kislányt. Ahogy meglátott minket, rögtön visszatolta a parazsas üstöt, és a seggemet követelte, és megköcsögölt, miközben nagyokat sózott Clairwil farára, csak hát, sajnos, elélvezett, így a kínzás félbeszakadt, és a barbár minket átkozott, amiért megzavartuk."

<Sade márki - Juliette története, avagy a bűn virágzása>